Azt tapasztalom újra meg újra, hogy a legnagyobb költsége (és egyben értéke) a helyszíni kivitelezésen a problémamegoldásnak van. Legutóbb két különböző országból megérkezett a villamos konténer és a vezérlőszekrény részben előszerelten és részben szerelten. A konténer alján értelem szerint nem talált az alsó bekötésű szekrény kábelbevezetéseinek helye, a fogadó felállásai, továbbá a kb tonnás szekrény is csak úgy fért be, hogy lábak le, emelőfülek le és cipőkanállal és vazelinnel 3 óra. Minden bizonytalanásg sok munkaóra, előkészület, utólagos anyag és célszerszámok beszerzése, daruköltség, Mc Gyverkedés az ára annak, hogy nem sikerült tisztázni az egyes szakágak találkozásánál felmerülő interfészek, átadási pontok részleteit. Egyszerűnek hangzó, külső, dobozos sorkapocs doboz létét és valós méreteit, elhelyezését az irodában kb 4 óra megoldani. A helyszínen méretet venni, majd rögzítő lemezeket rajzolni, megrendelni, felszerelni, 2-3 plusz nap. Lemaradt néhány zsákfurat, M6-M8 menettel, 4 db szenzortartó? 4..5 napnyi szöszölés elérhetetlen helyen. A tervező asztalon csupán félóra lett volna… 30 perccel hamarabb haza tudott menni a picsába. Utólag pótolta: egy nem vandál biztos szenzortartóval és diszkrét induktív szenzorral, amihez helyszínen készül védőcső és csatlakozás. 16 db. 3 nap alatt.

Esti kérdés:

Napi gondolat az, hogy vajon a munkarészekre rászánt + 20..35 tervezői munkaóra és 20 db telefonhívás, 20 email a drágább vagy kb 200-300 emberóra kinn a siteon mellé mé +20 óra daru, + 1800 km autózás.

Konklúzió:

Összességében szerintem nincs tuti képlet, de elgondolkodtató, lennie kell egy optimumnak, ami magától megoldódik közben, felesleges előkészíteni. Ha lövészárokban kéne szerelni élesben, bizonyára zavarna, hogy nem tudok hetekig tüzelni, mert a gyárból nem jött elég faszán a tüzérségi holmi.

Tervező kollégák, menjetek, gyertek sűrűn kivitelezésekre, műhelybe, gyertek ki a fényre, mint vámpírok.